Markov nem volt kezdő. Tudta, hogy az ilyen véletlenszerű karaktersorozatok mögött általában két dolog állhat: vagy egy pusztító vírus, vagy a világ legértékesebb adata. Egy pillanatig habozott, de a kíváncsisága erősebb volt a félelménél. Kattintott. A letöltési sáv lassan kúszott előre.
Ahogy a mutató elérte a százat, a laptop ventilátora felsírt, mintha menekülni akarna. A képernyő elsötétült, majd megjelent rajta egy visszaszámláló és egy koordináta. Nem egy távoli szerverre mutatott, hanem Markov saját utcájára, a szomszédos elhagyatott gyárépületre.
A képernyő hideg fénye világította meg Markov arcát a sötét szobában. Éjfél elmúlt. A kurzor türelmetlenül villogott egy titkosított fórum mélyén, ahol egy névtelen felhasználó csak ennyit üzent: „Töltsd le a dfxxmnvvx1zy fájlt. Ez mindent megváltoztat.”
A fájl megnyílt. Nem képek voltak benne, és nem is dokumentumok. Egy élő videóstream fogadta: egy szűk folyosót látott, ahol fegyveres alakok osonnak a sötétben. A szívverése felgyorsult, amikor rájött, mit lát. A videó alján egy felirat villant fel pirossal: